A tokiói Sibuja állomás talán legforgalmasabb bejáratánál áll egy akita kutyát ábrázoló bronzszobor, mely a helyiek és turisták kedvelt zarándokhelye. A szobor a hűség jelképe szerte a világon.
A szobor – illetve a kutya, akinek emléket állít – története megható és magával ragadó:
Gazdája egy tokiói professzor, Ueno volt, aki egy kutyatenyésztő barátjától vásárolta. Nagyon hamar közeli kapcsolat alakult ki közöttük és a professzor családja is megszerette a kutyát, akit Hachiko-nak neveztek el. Ez japánul a nyolcas számra utal – miután nyolcadikként született az alomba.
Egyszer Hachiko kiszökött a véletlenül nyitva felejtett kapun és kiment a gazdája elé a vasútállomásra. Ettől kezdve minden nap ott várta gazdáját az állomáson, majd együtt mentek haza. Így történt ez addig, amíg 1925-ben egy májusi napon Ueno professzor a munkahelyén agyvérzést kapott és nem ment haza. Hachiko viszont ezután is minden nap hűségesen kiment és figyelte a vonatról leszálló utasokat, hazavárta a gazdáját csaknem további 10 évig, míg ő is végleg távozott.
1932-ben az egyik legjelentősebb tokiói újságban megjelent egy róla szóló cikk, ami után országszerte megismerték a nevét és megható történetét. 1934-ben szobrot állítottak neki a Shibuya állomáson, aminek az avatóján ő maga is jelen volt, ám ezt a második világháborúban anyaghiány miatt beolvasztották. A ma is látható szobrot az első változat alkotójának a fia készítette 1948-ban. A szobor a mai napig a hűség jelképe – nemcsak Japánban.
